54 éves korában elhunyt Rodney Rogers, a Wake Forest egykori sztárja és 12 NBA-szezont megélt ex-játékos. Halálhírét szombaton jelentette be az egyetem – Rogers pénteken hunyt el.
A 1993-as NBA-draft 9. választottja 2008 novemberében szenvedett súlyos motorbalesetet, amely után vállától lefelé lebénult. A Nemzeti Kosárlabda Játékosok Szövetségének (NBPA) közleménye szerint Rogers halálát a gerincsérülésével összefüggő komplikációk okozták.
„Az elmúlt 17 év egyszerre volt kihívásokkal teli és mélyen áldott. Rodney mindig fény maradt – pozitív, motivált, és tele csendes erővel, amely mindenkit inspirált maga körül” – áll a NBPA család nevében kiadott közleményében.
Rogers 1991-ben lett az ACC év újonca, majd 1993-ban az év játékosa. A Wake Forest visszavonultatta legendás 54-es mezszámát. A 201 centiméter magas, erőteljes atléta a „Durham Bull” becenevet kapta középiskolás pályafutása során, és közel 9 500 pontot szerzett NBA-karrierje alatt. 2000-ben az év hatodik emberének választották.
A sérülését követően létrehozta a róla elnevezett alapítványt, amely gerincsérült emberek támogatását és a kitartás, valamint a személyes fejlődés elősegítését szolgálta. A Wake Forest 2022-ben Distinguished Alumni díjjal tüntette ki, valamint tiszteletbeli diplomát adományozott számára.
„Rodney a legerősebb ember volt, akivel valaha találkoztam – fizikailag és mentálisan egyaránt –, és ez a kitartás minden nap látható volt rajta” – mondta Randolph Childress, korábbi csapattárs. „Mindig is azt mondtam, és most is így gondolom: ő volt a legjobb atléta, aki valaha a Wake Forest kampuszára lépett.”
Rogers három évet játszott az egyetemen, az 1992–93-as szezonban 21,2 pontos átlaggal vezette csapatát a Sweet 16-ig, majd harmadévesen jelentkezett az NBA-draftra. Pályafutását a Denver Nuggetsnél kezdte, majd a Los Angeles Clippers, a Phoenix Suns, a Boston Celtics, a New Jersey Nets, a New Orleans Hornets és a Philadelphia 76ers együttesében is megfordult.
„Könnyű a rendkívüli tehetségére koncentrálni, de mindazok számára, akik ismerték, az emberi nagysága még inkább kiemelkedett” – fogalmazott Dave Odom, Rogers korábbi edzője. „Szerette a csapattársait, a családját, a Wake Forestet és a kosárlabdát. Minden találkozás után emlékeztetett arra, hogy soha ne panaszkodjak – mert ő maga sem tette. Öröm volt nézni játékosként, de még nagyobb ember volt.”
Csatlakozzon a nemrég indult NBA Mánia Facebook-közösséghez!